Az árnyékpárt
szerk. 2007. április 11. 18:27, utolsó frissítés: 18:27Paradox módon a kormányátalakítás ismét a "nemzeti megmentési frontos" RMDSZ-t hozza helyzetbe, melynek politikai túlélése az erőforrásokhoz való hozzáférés képességétől függ. #b#[gordius]#/b#
Jó tíz év óta az RMDSZ diszkréten, de hatékonyan ott állt az összes kormányzat árnyékában. Létezésének első korszakát a nyílt ellenzékiség jellemezte, de a politikai váltógazdálkodás játékai a magyar alakulatot az egyetlen állandó kormányzati szereplővé változtatták.
Az együttműködésre való hajlandóság már 1994-ben megjelent, mikor megalakult a Kisebbségi Tanács, de az RMDSZ szerepe lényegessé majd az 1996-os elnök- és kormányváltás után vált. [A szervezet] mindvégig a Demokratikus Konvenció (CDR) koalíciós tagja volt, majd 2000-től lelkiismeretesen, de csak kívülről támogatta a PSD-kormányt, ám
az összes elérhető engedményt megszerezte.
2004-ben, miután Adrian Năstase elnökjelöltségét támogatta – beleértve a választások második fordulóját is –, [a szervezet] szövetségest váltott, lehetővé téve a PNL-PD pártszövetség kormányalakítását. És most, mikor a PNL elvált a PD-től, az RMDSZ az előbbivel szövetkezik a kisebbségi kormányzás kalandjában, melyet az elmúlt hetekben kritikával illetett.
Ebből a szempontból nézve a romániai magyar közösség politikai képviseletének fejlődése eltér a román többségétől. A romániai demokrácia lassú, néhol szakadozott fejlődése az RMDSZ-t a demokratikus folyamatok garanciájává tette. A romániai posztkommunista politika hullámzó irányvonala a konszenzusos demokrácia azon típusának biztosított előnyt, melyben a magyarok politikai szervezete vált a mérleg nyelvévé.
Románia uniós csatlakozása után megváltozhat az RMDSZ privilegizált szerepe a román politikai élet színpadán. Elképzelhető, hogy ugyanaz történik a romániai politikában is, mint a 2004-ben csatlakozott Szlovákiában. A 2006-os választások után a magyaroknak távozniuk kellett a kormányból, sőt az új, szocialista-nacionalista többség támogatta a magyarellenes kurzust is.
És annak ellenére, hogy a szlovák szocialista pártot, a Smert (Irány) felfüggesztették – de nem zárták ki – az európai szocialistákat tömörítő pártból, Európa reakciója olyan volt, mintha mi sem történt volna. És most Romániában, mikor a politikai válság aktuális kitörésének hatásait nézve elsősorban az újpopulizmus számára előnyös,
a történet megismétlődhet.
Paradox módon a dolgok jelenlegi állása ismét az RMDSZ-t hozza helyzetbe. Hosszú időn át a szervezet jól temperált pluralizmusa eltompította a különbségeket és eltüntette a konfliktusokat. 2001 után, a PSD-vel való együttműködés miatt a magyar-magyar politikai viták új, személyi vagy ideologikus árnyalatokkal színeződtek.
Az MPSZ megjelenése veszélyeztette az RMDSZ hegemóniáját, illetve a Székely Nemzeti Tanács pontosan a magyar szervezet alapját képező filozófiát támadta: az etnikai érdekek egységes képviseletét. Az RMDSZ alapvetően homályos jellegű ideológiáját kritika érte, szövetségi berendezkedését megkérdőjelezhetőnek, idejétmúltnak találták.
Az RMDSZ autoriter ernyője alatt mozdulatlanná fagyott a romániai magyar politikai szcéna. Az új nacionalista kitörés és a neopopulista veszély újralegitimálja az RMDSZ törekvéseit, továbbá az állandó kormányzati jelenlét előnyöket biztosít, illetve hozzáférést olyan erőforrásokhoz, melyekből a székely megyék is kezdenek profitálni. Az utóbbi évek infrastrukturális befektetései részben az RMDSZ-es stratégia középtávú előnyeit is bizonyították.
A "nemzeti megmentési frontos" stratégia
és Markó Béla – a legrégebben funkcióban levő politikai vezető – folyamatos szereplése szervezeti stabilitást biztosított az RMDSZ-nek. Noha a politikai változások hiánya a szervezeten belüli oligarchizáló irányzatot erősítette, az identitásra alapozó, autonomista mozgalmak – mint a Székely Nemzeti Tanács – offenzívája nyomán az RMDSZ politikai túlélése az erőforrásokhoz való hozzáférés képességétől függ.
A romániai magyar társadalom egy részének – akárcsak a magyar társadalom bizonyos szeletének – radikalizálódása nyomán az RMDSZ előtt két megoldás áll: vagy részt vesz a kormányzásban és biztosítja a közjavak és magánelőnyök terjesztését szavazói bázisa számára, vagy alkalmazkodik a trendhez és radikalizálja diskurzusát, ám a kormányzati játéktéren kívül maradva. Mindeddig a pragmatizmus győzött.
Noha az Európai Néppárt (EPP-ED) tagja, az RMDSZ-ben nincsenek doktrínákkal kapcsolatos komplexusok. De a szocialistákkal való bukaresti és budapesti együttműködés feszültté tette a kapcsolatokat az EPP-testvérpárttal, a Fidesszel, mely nyíltan támogatta az MPSZ-alternatíva felépítését.
Ezért az RMDSZ – akárcsak a többi parlamenti párt – mozgástere behatárolt. A magyar szervezet elkerülhetetlenül bármelyik kormányzat árnyékpártjává válik. Máskülönben azt kockáztatja, hogy a centrumból a szélsőség fele sodródik, és aztán lassan megszűnik létezni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!