Az egyetemről (ismét)
fordította:S. G. 2006. november 29. 18:18, utolsó frissítés: 17:51Az egyetem Romániában közpénzt lenyúló állami intézmény, de olyan átláthatatlan, mint egy különösen tahó magánvállalat. A BBTE mindenkire lesújt, #b#aki kritizál#/b#, nemzetiség nem számít. Borzongjon velünk románból fordított publicisztikánkon!
Íme, néhány szó egy olyan könyvből, mely ahogy az évtizedek telnek, egyre aktuálisabbá válik. Az egyetem mindig is a kritikus-elkötelezett reflexió és a szabadságot érő támadások elleni lázadás tere szeretett lenni; és ezt bizonyítandó nem muszáj a középkorig visszamennünk.
Elégséges felidéznünk, hogy az 1910-es évek Németországában, az 1. világháború előestéjén azok, akiket nem kapott el a nacionalizmus és a totális háborút előrevetítő átfogó mobilizáció kórsága, egyetemi egyesületek tagjai voltak, néhány valóban vizionárius szocialista aktivista mellett (lásd például Rosa Luxemburgot); vagy később, az 1960-as évek elején az emacipáció előmozdítói között egyetemi személyiségek is előfordultak.
Hogyha Nyugaton (és nemcsak) az egyetemek olyan helyszínek, ahol többé-kevésbé természetes módon a tudományos kutatásnak sikerül együttélnie a progresszív politikai és társadalmi célkitűzésekkel, Romániában, rögtön 1989 után annak lehettünk tanúi, hogy az egyetemisták gyorsan félrecsúsznak a zöld szélsőjobb irányába (vagyis fasisztoid sejtekbe szerveződtek, ilyen volt az ASCOR, az Úr Serege és valószínűleg még sok más), másfelől az egyetem fokozatos privatizációját tapasztalhattuk, ami következményekkel járt az oktatás színvonalára és az intézmény demokratizálására nézve.
A "belső" válaszok nem maradtak el az egyetemi körök által (közvetlenül vagy közvetetten) generált problémákra (itt arra gondolok, mikor az 1990-es évek végén néhány diák az ellen tiltakozott, hogy ortodox kápolnát építsenek a bukaresti filozófia és jogi kar közelébe, illetve szinte az összes hazai egyetemen lezajlott számtalan sztrájkra és hasonló akcióra), mindezek ellenére az egyetemi establishment nem ingott meg. Továbbá a román média soha nem tükrözte (vagy ha igen, akkor csak karneváli stílusban) azokat a gyötrelmeket, melyen ez a társadalmi réteg keresztülmegy.
Amellett, hogy a kommunikáció hivatalos fórumai előítéletesek és immorálisak (...) komolyan rá kéne kérdezzünk arra, miért foglalkozik a társadalom a legjobb esetben is leegyszerűsítő módon az egyetem ügyével. Mert szinte mindenki "semleges" övezetnek tekinti az egyetemet politikai, társadalmi, sőt morális szemszögből...
Rögtön a decemberi forradalom után
mindannyian tanúi voltunk az egyetemi "önrendelkezést" követelő határozott igénynek. A ideológiamentesítés és az önigazgatás követelményére és az állítólagosan érdemalapú előléptetési rendszerre hivatkozva igényelték és érték el, hogy az egyetem kikerüljön az állami ellenőrzés alól egy olyan térbe, ami a megkülönböztethetetlenséggel, sőt egyenesen anómiával jellemezhető.
De teljesen naivak lennénk, ha azt hinnénk, az egyetem az immanenciából teljesen kiszakadva valahol a tiszta formák világában lebeg. Valójában az egyetem újraideologizálása gyorsan lezajlott, és a kapitalista ideológia agresszív terjesztőjévé vált. Ettől fogva a visszaélések, szabálytalanságok, a klientelizmus, és a romániai egyetemi oktatás arroganciája már a riasztónál is szinte nagyobb mértéket öltött.
Az új egyetemi oligarchia érdeke kivonni magát a társadalmi ellenőrzés alól. Viszont ez a szeráfi tisztaságot mutató kép – a teljes mértékében az oktatásra és a tudományos kutatás serkentésére szentelt helyé – azért is alakulhatott ki, mert a köztudatba témákat vagy értelmiségi fantazmagóriákat nagy tömegben azok visznek be, akik a kommunista korszakban az ellenállás eszközeként a kultúrát választották, hogy mára gazdasági-politikai téren a "szabadpiac", a "civil társadalom", az "államtalanítás", a "privatizáció" leghangosabb hirdetőivé váljanak; társadalmi-kulturális téren pedig a (populista) elitizmus, az (ortodox) konzervativizmus, az "eredetiség", az "autencitás"
és más reakciós sablonok imádói legyenek.
A mai proletarizált értelmiségiek azok, akik tegnap különösebb elgondolkodás nélkül felkarolták a kultúrsztárok manicheus beszédmódját, fölöslegesen és értelmetlenül felesküdve az összes, félművelten harsonázott ideológiára.
Jelenlegi formájában az egyetemi önrendelkezés koncepciója belső ellentmondásokkal terhes: így ("nemzeti fontosságú" intézményként) sikerül az állami költségvetésből is pénzt szerezni, másfelől magánintézményként is működni (az autonómia ürügyével az átláthatóságot teljesen felszámolni és az erőszakos kapitalocentrikus gondolkodásmódot promoválni).
Mind a média domináns része, mind a nagyközönség az "egyetemet" egyszerűen diplomaszolgáltató intézményként látszik szentesíteni (ahol az egyetlen cél tágítani fizetési lehetőségeid az egyre elővigyázatosabbá tett munkaerőpiacon); a diploma megszerzése után nyomatékosan azt sugalmazzák, a legjobb, ha mind elfelejted, amit tanultál (hogy a munkaadók, azaz a piac igényeinek minél inkább megfelelj) és tedd félre a kritikai szellemet, amitől megfertőződhettél.
Ami a társadalmi, politikai vitákat stb. illeti, melyek az egyetemen lefolyhatnak, ezeket úgy látszik, teljesen igonorálták, vagy olyasmiknek tekintik, melyek csak az "alkalmazkodásra képtelenek" vagy az "idealisták" kisebbségét érintik – mindenesetre nem "közérdekűek". Nem csoda, hogy a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemet ért megrázkódtatások nem igazán tették érzékennyé a köztudatot, noha többé-kevésbé elérkezett az ideje
a romániai felsőoktatás elvi és anyagi szempontú, átfogó átértékelésének.
A legutóbbi reakcióhullámot az Echinox egyetemi folyóirat 2006/3-6. száma váltotta ki. A lapszámot Horea Poenar és Cornel Vilcu, a bölcsészkar tanárai, az egyetem szentesített sztárjai szerkesztették. A folyóirat kiáltványt közöl a bölcsészkar megújítására, néhány vitacikk mellett interjú olvasható Mircea Muthuval, a bölcsészkar dékánjával, illetve Ovidiu Pecicannal, a BBTE akkori szóvivőjével, akinek gyalázatos válaszai tagadhatatlanul igazolják a ceausiszta gondolkodásmód továbbélését.
A Tudták-e hogy... rovatból többek között a következők derülnek ki: "...a veszteség az a negatív összeg, ami úgy adódik, hogy egy tanszék bérköltségét a kiszolgált diákok száma és besorolása szerint levonjuk a tandíjakból és az állami költségvetésből származó bevételekből?"; "...a fizetések titkosítása a magánvállalatokra jellemző gyakorlat, illetve ott, ahol mindenik alkalmazott külön béralkut köt, de egy olyan intézmény, ami elsősorban költségvetési forrásokból gazdálkodik, és ilyen alku de facto nincs, ez a titkosítás a közpénzek átlátható elköltését megkövetelő, alapvető demokratikus elveket sért?"; "... a román nyelv tanszéken oktató E. D. professzorasszon nyilvánosan tetveknek nevezi a diákjait?"; "...a BBTE minden tanárának kötelező hűségnyilatkozatot aláírnia arról, hogy más intézményekben nem tanít, ez pedig sérti a demokratikus munkajogot?" – és így tovább (a teljes szöveg itt olvasható).
A kiáltvány a következő területeken javasol megoldásokat:
1 szervezési kérdések – például: "Késedelem nélkül vissza kell állítani az írásos felvételit a bölcsészkar összes szakán, olyan reklámakcióval párosítva, mely felhívja a figyelmet arra, milyen nettó minőségbeli nyereséggel jár ez az intézkedés";
2 diákproblémák – "Belső ösztöndíjrendszert szervezni abból a pénzalapból, ami a nem költségvetési helyekre bejutó diákok fizetnek be. Ezeket az ösztöndíjakat a diákok éves kutatási tervei alapján kéne kiosztani. A tervek legyenek eleve kidolgozottak, megvédésük legyen nyilvános";
3 az oktatás színvonalának javítása – "Ki kell zárni annak lehetőségét, hogy egy oktató egy tárgyból több mint három éven keresztül tartsa ugyanazt a tanórát vagy szemináriumot, hogy a tantárgyak monopolizálása és a szellemi elkényelmesedés elkerülhető legyen";
4 tanárokkal kapcsolatos gondok – "Azonnal felhagyni a bértáblák titkosításával, mert a BBTE nem magánintézmény. Sőt, mivel az állami bevételek nagy részét a tanszékvezetők és a dékánok osztják szét, az átláthatóság tanszéki és kari szinten is szükséges, akárcsak az, hogy a döntéshozók nyilvánosan számoljanak be az egyenlőtlenségek okairól",
5 fegyelmi ügyek (részletek itt olvashatók).
Kis idővel az említett lapszám megjelentetése után, október 23-án Horea Poenar és Cornel Vilcu nyilvános vitát szerveztt a bölcsészkaron. (A vita a helyi sajtó, pontosabban a Ziarul Clujeanului érdeklődését is felkeltette.)
A vita során a szervezők arra utaltak, hogy az Echinox legutóbbi számának megjelenése után egyetemi állásukra utaló fenyegető telefonhívásokat kaptak. "Kérem, vegyék magukra szavaikat", válaszolt Nicolae Păun, a BBTE PR-osztályának vezetője, aki azzal gyanúsította a szervezőket, hogy a vita tulajdonképp az Echinox vendettája az egyetem ellen. A vitán Aurel Codoban professzor, a filozófia kar tanára
pénzügyi visszaélésekkel vádolta az egyetemi vezetést,
megállapítva, hogy az egységes kolozsvári egyetem "megalomán terve" miatt meglehetősen hűvös lett a kapcsolat a város többi felsőoktatatási intézményével. A professzor azt hangoztatta, a BBTE-nek diákkollégiumokat kellett volna építenie a méregdrága ingatlan-felvásárlások helyett (lásd Az átbolhászott BBTE című tudósítást). (...) A diákok reakcióiból is kitűnik, hogy a bölcsészkari vita érzékeny pontokat érintett:
Nem maradt el az egyetemi vezetőség A BBTE sajtóirodájának pontosításai címen érkezett válasza sem, a szövegben kéz a kézben jár a rágalmazás a lobbanékonysággal. Így szerzünk tudomást arról, hogy
Félretéve azt, hogy ez a nevetséges pontosítás semmilyen sem ellenérvvel nem él, figyeljünk arra a faragatlan ripőkre valló hangra, melyen az egyetemi adminisztrációja "párbeszédet folytat" az egyik oktatóval. Ezt így kommentálja a már többször hivatkozott napilap október 26-i vezércikke:
A sajtóiroda által kitámadott tanárok éltek a viszontválasz jogával. Poenar és Vilcu október 27-én közölt cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy maga a BBTE bocsátott ki nem is olyan rég hivatalos dokumentumokat szakmai-oktatói teljesítményükről; Codoban ehhez 30-án azt tette hozzá, hogy az egyetem egy évvel ezelőtt díjban részesítette a Szeretet alkonya című kötetét. (...)
Ezután "adminisztratív leleplezések" formájában
a disputa a helyi sajtóból az egyetem berkeibe helyeződött át. Hogyha nem tudták, most tudomást szerezhetnek róla, hogy az egyetem havi hírlevelet ad ki, melyben Andrei Marga hivatalos levelezése mellett Különfélék rovatot is tartalmaz.
A novemberi számban itt Nicolae Bocşan rektor úr levele olvasható, melyben felhívja a történelem-filozófia kar dékánjának figyelmét arra, hogy Codoban professzor "alaptalanul megkritizál mindent, noha nem járul hozzá az egyetem fejlesztéséhez." A rektor arra kéri a dékánt, figyelmeztesse az oktatót, hogy "törvény elé idézhetik és fegyelmi eljárás alá vonhatják."
A felháborodások részére fenntartott rovat egy Feljegyzés a filológia és filozófia karok reformjáról című szöveget is tartalmaz, melyet a rektori hivatal és az akadémiai tanács bocsátott ki. Ha valaki nem tudná, most tudomást szerezhet róla: ez az egyetem egyik, ködös jogosítványokkal rendelkező vezető szerve, melyet akkor találtak ki, mikor két rektori mandátumának lejárta után Andrei Marga uram nem akart egyszerű "oktató, monográfiák, traktátusok, tanulmányok és európai rangú folyóiratok szerzője" maradni (ahogy a filozófián és a bölcsészkaron oktatóktól hivatalosan kérik). Andrei Marga uram föltétlenül az adminisztráció oszlopa szándékozott lenni (...)
– áll az akadémiai tanács szövegében. A kommentár fölösleges. Amit az egyetem kommunikál, abból két jellemző vonást emelhetünk ki.
I. Kis túlzással megfogalmazhatjuk, hogy az egyetem vezetői túlságosan is tudáscentrikus gondolkodásúak, és ez az akadémiai sztahanovista elvárás hol biztatásként ("publikáljatok, publikáljatok, míg bekerülünk a top 500-ba!"), hol meg büntetésként értelmezhető ("pofa be, mert a tudományos munkád nulla!"). Ez utóbbi esetben magától értetődően kezelik, hogy kinek jelentős és kinek nem a kutatómunkája, és a tanórák színvonaláról szó sem esik, mintha az oktatónak nem a tanítás volna a munkája (...)
A tudományos kompetencia hiánya bármilyen kontextusban bevethető. Mikor a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Hantz Péter magyar nyelvű táblákat próbált elhelyezni a BBTE három épületében, az egyetem sajtóosztálya saját magát plagizálva újrafelhasználta a Poenar, Vilcu és Codoban ellen írt pamfleteket, arról informálva, hogy a "BBTE nem fogadhatja el a mai magyar szélsőségesség megnyilvánulását, melyet egy maroknyi, szakmai eredményekkel nem rendelkező egyén képvisel". Időközben Hantz Péter munkaszerződését felbontották, ez a szankció érte Kovács D. Lehelt is.
II. A BBTE közleményeiből az derül ki, hogy akik a vezetőséggel szemben kritikusak, azok az egyetemi ortodoxiától való eltérésben találtatnak bűnösnek. Ámde, amennyire tudni lehet, az egyetemnek nincs hivatalos ideológiája, melynek alapján a kilógókat szankcionálni lehetne. Hogyha mégis kitaláltak egyet, csak annyit remélhetünk, hogy
a BBTE sajtóirodája tájékoztat róla bennünket.
A Cotidianul országos napilap a vita kapcsán az oktatási színvonal kárára menően magas diáklétszámot, az intézmény átláthatatlanságát hangsúlyozza, és kiemeli, nincs a tanári teljesítményt mérő nyilvános rendszer, nincs írásbeli záróvizsga és megemlíti az oktatók kötelező hűségnyilatkozatát is. A lap ezután Aurel Codobant idézi:
A mostani Echinox-os botránynak van előzménye is, egyik 2001-es számában a filozófus hallgatók folyóirata, a Philosophy & Stuff fogalmazott meg néhány teljesen szükséges kérdést (...)
Nem tudom, hogy a most látott kezdeményezéseknek lesz-e valami valós eredménye. Hogyha igen, akkor az mindazok érdeme, akik egy erkölcstelen, majd tolerálhatatlanná vált helyzeten megpróbáltak változtatni. Ha nem, azoknak a hibája is lesz, akik itt-ott mormogtak ugyan valamit a sarokban, de túl gyengék voltak ahhoz, hogy nyíltan ellenálljanak az elnyomásnak.