A határozatlan értelmiségi
ford.: Mezei Krisztina 2005. október 19. 18:00, utolsó frissítés: 17:51#b#[Dilema Veche, 30.9.2005]#/b# Egy táborba akarnak tartozni Năstase-val, Hrebenciuc-kal, vagy Iliescuval, a bányászjárások hopmesterével?
Lehetséges-e, hogy valaki a szó pozitív értelmében, ne csak színből legyen értelmiségiként baloldali Romániában? Miért nem? Figyeljék csak politikai-gazdasági főnemességünk lepusztult luxusát, azt az arroganciát, amivel az egészségügyet és a tanügyet kezeli, vagy ahogy megszállottként igyekszik kimeríteni a meggazdagodás minden lehetséges módozatát.
Azt gondolom, nem fogja el önöket a forradalmi ösztönzés, hogy egy még vörösebb párthoz csatlakozzanak. A baj az ugyanis, hogy a fent jellemzett embertípust épp a PSD népszerűsítette, megtagadva így a szociáldemokrácia igazi eszményeit. Tényleg egy táborba akarnak tartozni Năstaséval, Miron Mitreával, Hrebenciuc-kal, vagy Iliescuval, a bányászjárások hopmesterével? Isten őrizz!
De hagyjuk a politikusokat.
Vajon hogyan állunk a baloldali értelmiségiekkel? Kik nevezhetők nálunk baloldali értelmiségnek? Közösséget vállalhatunk-e velük? Răzvan Theodorescu? Na nem. Alin Teodorescu esetleg? Szó sem lehet róla. Esetleg azok, akik nem is oly rég Ion Bogdan Lefter körét alkották?
Nos, egyesek szimpatikusak. De nem tetszik sem a csordaszellemük, sem a dogmatizmusuk, sem a gyakran kirakatként üzemelő posztmodernizmusuk. Vajon Sorin Adam Matei baloldali? Gondolom, igen. De az az ötlete, hogy "az igényes társaságok köre" magyarázatot ad Patapievicire, számomra a vulgáris szociologizmus álcázott változata.
Akkor én jobboldali volnék? Úgy tűnik. Ha Andrei Plesu jobboldali, akkor én is oda tartozom. De ha a haverja, Sorin Dumitrescu is jobboldali, akkor már nem bírom, és muszáj visszaszaladnom a baloldalra.
Ha pedig hozzájuk csatlakozik Cristian Bădilită, ez a zöldfülű értelmiségi tálib is, akkor még inkább balra húzódom. (De azért ne sértsük meg a jobboldalt: azok az érzelgős marhaságok, pl. Nicolae Manolescu ellen, nem jobboldaliak, hanem nagyromániások; és akkor a Nagy-Románia Párt vajon jobb- vagy baloldali?)
A politikusokkal tehát nem megy – az értelmiséggel még úgyse. Lássuk akkor, hátha sikerül az ideológiák mentén eldönteni,
jobbos vagy balos vagyok-e.
Azt tudom, ellenséges érzelmekkel viseltetem a relativizmussal, a filozófiai-kulturális posztmodernnel, az amerikai pragmatizmussal és a poszt-strukturalizmussal szemben. Az új nyugati értelmiségi baloldal, amelyik Amerika-ellenes, zsidó-ellenes, palesztin-párti, amelyik képes a terrorizmust is megbocsátani, mélységesen visszataszít. Tehát jobboldali volnék.
De Busht sem szimpatizálom, és ha Amerikában élnék, ellene szavaznék. Anti-dogmatikusnak, laikusnak tartom magam. Akkor balra csúszok, azt hiszem. Szekularizmus-párti vagyok: most már rohanok bal felé. Ugyanakkor nem tetszik az az uniformizáló törekvés, amit sok európai intézmény is támogat: váratlanul beveszem a jobbkanyart.
Nevetségesnek tűnt az Európai Alkotmány megszövegezőinek vallás-ellenessége és keresztény-ellenessége: akár le is parkolhatnék a jobboldalon! De ugyanakkor szintén nevetséges és félelmetes az itthoni és külföldi vallási fundamentalizmus: így, sok kanyar után a baloldal árkában kötöttem ki.
– Döntsd már el, ember,
hogy fejezzük be ezt a cikket! Még a Dilema Veche-nek is túl sok a dilemma!
– Nem tudom, nem vagyok képes…
– Akkor azt jelenti, hogy határozatlan értelmiségi vagy, arra hajlasz, amerre a szél fúj, és nincs bátorságod határozottan állást foglalni, mint Bădilită, például, akit megkritizáltál.
– Na jó. De akkor is van egy híres példaképem: Isten. Nem azért küldte el a Fiát, hogy elmondja az embereknek, hogy "könnyebb a tevének a tű fokán átjutni, mint a gazdagnak a mennyek országába"? Ez bizony radikális baloldaliság! Aztán pedig jobboldalra fordult, engedve, hogy megfeszítsék, a nemesek és papok nagy örömére.
A végén rá kell jönnöm, hogy talán az Isten is ilyen határozatlan értelmiségi, és hogy ő is hagyja magát sodorni az árral; és ő sem olyan, mint Bădilită, az egy, megváltoztathatatlan vélemény bátorságával a markában.