Băsescu – angyal, démon vagy robot?
ford.: S.K.R. 2005. augusztus 15. 15:57, utolsó frissítés: 15:16#b#[Ziua, 15.8.2005]#/b# Hajóskapitányként Băsescu megszokta, hogy mindenki teljesíti parancsait.
Băsescu sokat vitatott személyiségéről máris elmondható néhány biztos dolog, igaz, még nem tudható hogyan fog megjelenni a tankönyvekben.
Traian Băsescu Románia modernkori történelmének (1848-tól napjainkig) az első erős államfője. Népszerű választás eredményeként került hatalomra, személyes érdemeinek és annak a tulajdonságának köszönhetően, hogy a
nehéz helyzetekben is képes érvényesülni.
Elődei (Cuza, I. Károly, I. Ferdinánd, II. Károly, Antonescu, I. Mihai, Ceausescu, Iliescu, Contantinescu) vagy az örökösödési jog alapján követték egymást a hatalmon, vagy a megszálló szovjet csapatok, illetve a totalitárius rendszer kényszeríttette őket hatalomra. Míg másokat az ország szétesésének krízise vagy a változás szükségessége segített hatalomra.
Az új államelnöknek Cotrocenibe kerülésekor, megvolt az az alkotmány által biztosított lehetősége, hogy megváltoztassa a választások által felállított hierarchiát. Mint bármelyik erős vezetőt, Băsescut vagy démonizálták (Becali, Severin, Nastase, Roman, Constantinescu, Tudor) vagy bálványként imádták (a PD vezetőktől kezdve az Evenimentul Zilei, illetve a Cotidianul napilapok politikai elemzőivel bezárólag).
Közben Băsescu, mint ember, feledésbe merült, ami azért nem jó, mert a politikai elemzésekben figyelnünk kell az emberi vonásokra is, ami elkerülhetővé teszi a túl- vagy alulértékelést.
Băsescu történelmet akar csinálni két, a Cireşica étteremben tartott buli között. Eddig úgy gondoltam, hogy Băsescu kiszámíthatatlan, de rájöttem, hogy annyira kiszámítható, akárcsak egy robot. Hajóskapitányként Băsescu megszokta, hogy mindenki teljesíti parancsait. Arra vár, hogy mindenki az óhajait teljesítse, a fegyelmetleneket pedig megbünteti:
Băsescu viselkedése megfejthetővé vált.
A helyzet akkor válik bonyolulttá, amikor majd rájön, hogy egy olyan világban, amit a globalizáció sodrása mozgat, egy kis ország elnökének kevesebb hatalma van, mint amennyivel egy hajóskapitány rendelkezik a viharral szemben.
Egyelőre ezt nem képes belátni, és talán ezért lepődik meg amikor azt tapasztalja, hogy Tăricianu, illetve a PD-n kívüli pártok (PNL, RMDSZ, PC) mást tesznek, mint amit ő kívánt tőlük. Băsescu egyelőre még ott tart, hogy a bonyolult helyzeteket úgy próbálja átalakítani, hogy minden az ő egyszerű hatalomgyakorlási szándékának alárendelve működjön. Kérdéses, hogy ezen tervek egyszerűsége nem rejt-e felszínességet is.
Băsescunak sokat kell még tanulnia
(és úgy néz ki képes rá), elsősorban arról az országról, amelynek az államfője. Sokkal hatékonyabb és pragmatikusabb vezető is lehetne, mint ahogy azt a volt független sajtó állítja a személyiségkultusz új hullámának hatása alatt, ha megértené, mennyire erőtlen Románia azokhoz az objektív és szubjektív tényezőkhöz mérve, amelyek az évszázadok folyamán meghatározták történelmünket.
Természetesen nem írhatsz elő nagyon bonyolult viszonyulási képleteket egy hozzá hasonló cselekvő embernek. Nemcsak azért, mert fejfájást okoznál neki, hanem azért is, mert ha rádöbbenne, hogy mennyire bonyolult a politikai realitás, nagyon nehezen tudna olyan határozott döntéseket hozni, mint amilyeneket a cselekvő emberek meg szoktak hozni.
Azonban vannak olyan döntő pillanatok a nemzeti-, illetve a világtörténelmében, amikor a cselekvő embernek meg kell próbálnia egyben bölcs embernek is lennie, mert ellenkezőleg az elkapkodott döntések és cselekedetek katasztrófát okozhatnak.
Személyesen is megbizonyosodhattam Băsescu intelligenciájáról, amit Bukarest polgármestereként, vagy Románia elnökeként is többször visszaigazolt. Azonban nem tapasztaltam azt is, hogy bölcs is lenne, és úgy gondolom, hogy még egy-két mandátumra lenne szükség ahhoz, hogy a
bölcsességnek valamiféle jelét észlelhessük.
Függetlenül attól, hogyan jelenik majd meg a tankönyvekben, Băsescu nem vádolható a jóhiszeműség hiányával. Úgy leírni őt, mint egy diktátort, ugyanannyira távol áll a precizitástól, mint amikor a PSD-t állampártként írták le.
Sokan nem értik és soha nem is fogják érteni, hogy hogyan működik a hatalom helyi, nemzeti és globális szinten, viszont akkor milyen kritériumok alapján ítélhetjük meg azokat az egyéni és kollektív szereplőket, amelyek a hatalom arénájában birkóznak?
Közülük sokan nem olvasták és valószínű, soha nem fogják olvasni a demokráciával és politikával kapcsolatos nagy könyveket (gondolok itt Platónra, Tocquevillere, Dahlra és Huntington), viszont ha olvasnák is, akkor sem vennék nagy hasznukat. Băsescunak elsősorban a felületességtől kell tartózkodnia, ha nem akar úgy működni, mint valami robot.
A “robot”-ot a szó tág értelmében használom, amikor valaki úgy működik, mintha kívülről irányítanák, és ez azokra a vezetőkre is ráillik, akik ösztönből cselekednek.
A politikában az ösztönösség szükséges,
de korántsem elégséges. Amikor észlelni fogja, hogy az események többsége nem igazolja vissza azt, amit ösztöne sugallt, a jelenlegi elnöknek ki kell érlelnie a politikai bölcsességet, még akkor is, ha ez komoly önfeláldozással és néhány könyv elolvasásával jár.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!