Az országgal a nyakamban: börtönbe az állatokkal is!
Alexandru Cautis 2007. november 09. 09:47, utolsó frissítés: 09:09#b#A világ első állattömlöcében#/b# a kutyák és a macskák jól megvannak, mintha testvérek lennének. De három napi éhezés és szomjazás után rájuk jön a hoppáré, feldühödnek és egymásnak esnek. #b#[caţavencu]#/b#
Néhány hónappal ezelőtt az európai hivatalosságok tűvé tették Romániát, úgy keresték a titkos CIA-börtönököt, amelyekben arab terroristákat kellett volna foglyul tartsanak. "Micsoda kemény téma, gondoltam magamban, nosza, keressek én is, hátha találok egyet. Micsoda sajtóbotrány lesz!" Hosszú kutatási időszakot követően sajnos és szégyenemre be kell vallanom, egyetlen román CIA-börtönt sem találtam.
Találtam azonban, s ez már becsületemre legyen mondva, másvalamit: a világ első állattömlöcét. Olt megyében, pontosabban Urzica községben (urzica = csalán - a ford. jegyzete). Ne nevessenek, modern község, honlapja is van. Ha valaki arra vágyik, hogy az "Urzicai Futballcsapatról", "Az urzicai tanulókat szállító buszról" vagy "Az urzicai varrodáról" lásson fényképeket, az rákattinthat a www.primariaurzica.judetulolt.ro-ra. Az állatok börtönéről azonban semmit nem talál.
Azt titokban tartják.
De látható a közeli mezőn. Messziről nem lehet rájönni, mi az, egy óriási kút kávájához hasonlít. Ahogy közeledsz, ugatást, csaholást, morgást hallasz, mintha a földből jönne. Olyan az egész, mint egy elásott erőd. Egy hatalmas betontömb, akár egy nappali, négy méterrel a föld alatt.
Mikor ott jártam: kilenc kutya, két macska és egy szamár. Érdekes, a macskák egészen nyugodtan terültek el a kutyák között. Egy néne, aki valami libákat legeltetett a közelben, elmagyarázta, hogyan kerültek oda az állatok.
"A cement a tejcsarnoktól maradt meg. Itt egy tejcsarnok volt. Ezek az állatok valami rosszat követtek el, azért kerültek oda. Az egyik kutya megette egy falubeli fajkacsáit. Az ember megfogta, de nem verte el, ahogy a világ szokta ezeket a rossz kutyákat. A tömlöcbe vetette, hogy el legyen zárva. A másik kutya egész éjjel a holdra vonított, hogy már nem lehetett aludni tőle.
Büntetésből a gödörbe vetették.
Az egyik macska megkarmolt néhány gyermeket. Ezért az is ide került. A másik macska nem tudom, kié, de valamit csak csinált, másképp nem került volna ide. Azt hiszem, megevett egy csirkét. A szamárral más a helyzet. Eltörte az egyik lábát és már nem volt mit kezdeni vele. Bedobták azt is oda."
Ahogy mondani szokás, a szamár félrelépett. Arról, hogy milyen az élet az állatok börtönében, egy juhász világosít fel, aki gyakran jár arra. "Naponta megnézem őket. Mikor idekerülnek, semmi bajuk egymással. A kutyák és a macskák jól megvannak, mintha testvérek lennének. Börtönbe kerültek s mintha már nem bántanák egymást úgy, mint amikor kint voltak.
Így van az elején, de három napi éhezés és szomjazás után rájuk jön a hoppáré, feldühödnek és egymásnak esnek. Még odadobnak nekik egy-egy dögöt, de nem elég nekik.
És vizük egyáltalán nincs,
csak ha nagyon esik az eső. S akkor nézd meg a kutyát, amelyik a tegnap a macskával aludt, hogy ront neki, hogy megegye."
Megkérdezem, vajon a polgármesteri hivatalban tudnak-e a tömlöcről. "Hogyne tudnának! De azt hiszem, a prefektus is tud róla, me' urzicai ő is." Akkor, gondolom, értesítenie kellene a megye állatait, hogy ha megzavarják az embereket, börtönbe kerülhetnek. Személy szerint annyit tudok segíteni, hogy küldök néhány újságot a kóbor kutyáknak, hadd terjesszék a hírt.
fordította: Demény Péter